Bizony a gyógytornászt is utolérheti a porckorongsérv! Nagy Magdolna, Evminov terapeutánk, egy rossz mozdulatot követően személyesen is megtapasztalhatta azt a fájdalmat és tünetegyüttest, mellyel a páciensei hozzá fordulnak. Magdi nemrég kezdett el Evminovval is foglalkozni, és tulajdonképpen ez segített neki abban, hogy 10 nap alatt leszámoljon a fájdalommal. A sérves napokról naplót vezetett, melyet 2 részletben adunk közre itt a blogon.

2017.12.11 – Megtörtént a baj

Tegnap, derült égből villámcsapás... Egy rosszul sikerült emelést követően S1 gyök lefutásának megfelelően, porckorongsérv. Nos, a gyógytornász is ember. Íme a bizonyíték. Úgy döntöttem, hogy fájdalom ide, fájdalom oda, nem fogok félni, vagy megijedni, hanem felveszem a kesztyűt, megküzdök vele, és felhasználom arra, hogy jobban át tudjam érezni a hasonló problémával küzdő betegeim helyzetét. Végső soron a személyes tapasztalat a legjobb mindenben.

Az legelső "sérves" alvás nélküli éjszakám után bementem dolgozni. Az első adandó alkalommal reszkető kézzel tárcsáztam a neurológus számát, hogy megbeszéljük a gyógyszerelést. Igazából már a hangjától megnyugodtam. Utólag is hálás köszönet érte, nem is volt annyira szörnyű a mai nap. Néha még mosolyogtam is. Igaz, hogy kihagytam az évzáró munkahelyi vacsorát, de talán mindenki megbocsát. Szívesen felvettem volna a csodálatos új ruhakölteményemet, de a sajgó virgácsommal nem alakítottam volna maradandót a táncparketten. Helyette rohantam haza az Evminov padomhoz. Ki gondolta volna pár hónappal ezelőtt, amikor megvásároltam, hogy magamat is kezelem majd rajta. Pár gyakorlat is enyhítette némiképp a fájdalmat...bizakodó vagyok...Holnap folyt.köv.

2017.12.12

2."sérves nap"

A mai napom vegyes érzésekkel telt. Reggel csodásan ébredtem, átaludtam az éjszakát, sőt szinte nem is éreztem fájdalmat...Ez kb. addig tartott, amíg reggel be nem ültem a kocsiba. Onnantól bekeményített. 11 óra körül már a könnyeimmel küzdöttem. Semmit, de semmit nem akartam jobban, mint hason feküdni, kizárólag hason. Aki volt hasonló helyzetben biztosan tudja miről beszélek. Az adminisztratív munkát amúgy sem szeretem...most ránéztem a székre...és a szék egyenesen a pokol kapujának, vagy egy villamosszéknek tűnt. Viszont a délutánom ehhez képest elég jól telt... sokat mozgolódtam, mert nem értem rá magam sajnálni. Ahol állatok vannak, mindig van tennivaló. A MOZGÁS tényleg JÓÓÓ! Voltak hosszú pillanatok, amikor el is feledkeztem erről a kis rohadék "discus herniáról". Úgyis kicsinálom...idő kérdése. Igazából már nem is haragszom annyira rá. Rádöbbentett, hogy többet kell törődnünk magunkkal. Kicsit többet pihenni, kevesebb "súlyt" cipelni...átvitt értelemben is. Mára még vár a gyógytorna az Evminov padon...a nap legcsodálatosabb része. A legfőbb kapaszkodóm.

2017.12.13

3."sérves"nap

A tegnapi napomat az EVMINOV PADON végzett gyógytornával zártam Elszöszmötöltem vele egy órácskát, mert nagyon jólesett a mozgás. Meg is lett az eredménye, az éjszakát végigaludtam, mint a tej, egyszer sem ébredtem fel fájdalomra. A mai napot mindenképpen áttörésként éltem meg. Ma több csoportos gerinctornát is tartottam, melyekbe "belecsempésztem" a saját gyakorlataimat, így napközben is volt lehetőség egy kis öngyógyításra, és a jutalom nem maradt el: a fájdalom visszavonulót fújt. Kezdem visszanyerni a mosolygós önmagam. Mindenkinek, aki hasonló cipőben jár, azt tanácsolom, hogy ne ijedjen meg, ne féljen! Mindig kell, hogy legyen kiút a fájdalomból, csak nem szabad bepánikolni!

Folytatjuk! (A kép illusztráció, nem a szerzőt ábrázolja)