Nagy Magdolna, gyógytornász és Evminov terapeuta olyan közel került az porckorongsérvhez, amilyen közel korábban még soha. Ezúttal saját magának kellett megküzdenie vele. A betegség azonban csak hozzásegítette ahhoz, hogy jobban átérezze páciensei fájdalmát, és még jobban higgyen az általa is alkalmazott Evminov terápiában, mely neki is segített pár nap alatt kijutni a gödörből. Történtének első fejezeteit itt olvashatjátok: I. rész.

2017.12.14

4."sérves"nap

A mai nap rávilágított, hogy továbbra is két ellenségem van: az ülés és az álldogálás. Minél hosszabb az időtartam, annál jobban utálom mindkettőt. Hosszan ülni csak úgy tudok, ha masszírozom a lábam, vagy felpattanok, visszaülök, vagy egyéb cselekhez folyamodok. Viszont ma sok ismerősöm megjegyezte, hogy nem sántítok. Persze, hogy nem, mert séta közben elmúlik a fájdalom, mivel a járás=extensio. Igen, ma már jobb volt a kedvem is, mert bizakodó vagyok, úgy érzem, hogy uralom a helyzetet, pár nap alatt "messzire" jutottam a fájdalom csökkentésében, a fájdalom megéléséről már nem is beszélve. Továbbra is igyekszem a lehető legpozitívabb maradni, szóval senki ne várjon tőlem szenvedő arcot. Viszont továbbra is szorgalmasan "nyomom" a tornát az Evminov padon, és már ott is egyre többet bírok. Sajnos naponta csak egyszer tudok dolgozni rajta, de úgy tűnik, hogy ez is elegendő. Karácsonyra még kérek kettőt a Jézuskától.

2017.12.15

5."sérves"nap.

Örömmel jelentem, hogy a fájdalmam megszűnt! Pici zsibbadás még jelentkezik, ha ücsörgök, de ennyi. Mintha kicseréltek volna. Köszönöm mindenkinek, aki segített bármivel átvészelni ezt a pár cudar napot. Köszönet a kedves, biztató, aggódó szavakért, üzenetekért! Súlyemelő versenyre még nem nevezek be, de folytatom az Evminov terápiát...és bizakodom.

2017.12.17

7."sérves"nap

Most leginkább a tegnapi napomról szeretnék írni. Pénteken, mint már írtam, úgy éreztem, hogy minden a régi. Így rögtön elkövettem azokat a tipikus hibákat, melyeket más sérves betegek. Mivel jobban voltam, péntek este már nem csináltam meg a gyakorlataimat. Nagy hiba volt! Szombaton ráadásul majdnem egész nap hajolgatós, emelgetős munkát végeztem, mert ugye ilyenkor kell udvart takarítani....Eredmény: az esti bevásárlásnál semmire nem enyhülő alsó végtagi fájdalom. Riadalom a köbön és pánikszerű menekülés a fájdalom és a tömeg elől. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy már vége...túl vagyok rajta. Önvizsgálat, önmarcangolás...Miért nem vagyok képes a saját problémám komolyan venni? Miért érzem azt, hogy mindig erősnek és keménynek kell lennem?! Ma szorgalmasabb voltam, törődtem magammal. Sétáltam, gyakorlatoztam, és ma sem tettem semmit a karácsonyi őrületért...Jó kifogás.

2017.12.20

10."sérves nap"

Fent látható a legjobb barátom: az Evminov padom. Ne ítéljen senki elsőre...amilyen egyszerű, annyira nagyszerű. Ma egyáltalán nem volt semmilyen panaszom...Se derékfájdalom, se kisugárzó panasz...Szóval végre gond nélkül, vidáman megejtettem a karácsonyi bevásárlást. A világító szívek a hálám jelképei, nem tartozékai a padnak. Senki ne féljen, nem kell ráfeküdni...Mármint a szívekre. A padra pedig ajánlott.

Magdi története itt végetért. 10 nap, és az Evminov segítségével kijutott a csak gyógyszerekkel elviselhető sérves fájdalom szorításából, ahol az ülés gondolata is pokoli. A történet tanulsága, hogy az Evminov nemcsak akkor vethető be, ha már utolért a baj, hanem fontos prevencióra érdemes használni, annak érdekében, hogy soha többet ne legyen baj! Figyeljünk magunkra, szánjuk magunkra napi 10-20 percet a padon végzett gyakorlatok segítségével, hiszen ezek a gyakorlatok akár otthon is elvégezhetőek.